Új bejegyzés Frissítés

2010.11.01. 17:37 RigorMortis

A táboros történetemnél megjegyezném, hogy a 3 szobatárs semmire sem emlékszett az éjszakai gyilkolászásból, a másik csoport pedig teljesen hülyének nézte a srácot, mert azt állították, hogy eredetileg is velük érkezett és nem volt semmiféle másik csoport. Az égett ruhákat már hiába mondta a srác, így is úgy is őrültnek nézték és az angyalföldi elmegyógyintézetben sz...pik azóta is:D ezt gondoltam, leírom még. Döntsétek el ti igaz e vagy sem:P.

2010.11.01. 17:25 RigorMortis

Ez az eset falun történt meg. Volt egy 3 éves kisfiú, akinek az anyja meghalt agyvérzésben. A temetésnél ott volt a gyerek is, aki még nem nagyon volt tisztában azzal mi is történt, így amikor kérdezősködött, az apja annyival letudta, hogy a mami alszik. (a koporsóban). Napok teltek el. Szerda lett, hűvös szél fújt kint, nagyon hideg. A gyerek valahogy kiszökött a lakásból, épp lomtalanítás volt az apja pedig véletlenül nyitva hagyta az ajtót. A gyerek elég ügyesen kiszökött egy szál pólóban, a temető is csak 2 utcára volt, különös, hogy senki semvette észre, hogy egy 3 éves mászkál az utcán, talán mert akkor még korán reggel volt, olyan 6 óra és nem volt olyan nagy a forgalom. Mindenesetre a kölyök elég okos volt a korához képest és ügyesen kisétált a temetőbe. Ott elkezdte keresni az anyja sírját, de nem emlékezett rá, hogy pontosan hol van, szóval szólítgatni próbálta, hogy: Anyuu, anyuu. Egy öregasszony vette észre a gyereket, eléggé meg volt rökönyödve, hazavitte az apjához és kicsapta a balhét. A gyerek napok múlva meghalt tüdőgyulladásban. Eredetileg az anyja mellé temették volna, de elég szűkösen álltak hellyel, szóval kicsit távolabb került. Azóta különös dolgok történnek abban a temetőben. Nappal és este egyaránt lehet hallani, ahogy a gyermek az anyját szóllítgatja, de főleg este, amikor néhány ember szerint látni is lehet, amikor a sírok közt bóklászó halott kisfiú kétségbeesetten keresi az ő mamáját.   ...és most megyek és learatom a körtét Farmeramaban:D:D:D

2010.11.01. 16:27 RigorMortis

Régen történt, egy iskolai táborban, állítólag igaz, de ki tudja. A Mátrába ment egy osztály 2 napos kirándulásra, elég szépen telt a nap, majd meghúzódtak egy előre berendelt szálláson. Az igazság az, hogy nem csak egyedül voltak ott. Egy másik iskola tanulói is ott töltötték az éjszakát, csak a szálló másik felén. Éjszaka sokáig fent volt mindenki, szokás szerint, de kb hajnali 3 körül már mindenki nagyban szunyált. Volt egy srác, neve nem jut eszembe, de nevezzük Isti-nek. Furcsa hangokra kelt fel, valakik valami idegen nyelven kántáltak, gondolta, a szomszéd lakók. Tűz fénye villant be az ablakon, szóval kiugrott az ágyból és kinézett. Valóban a szomszéd túrázók voltak kint, akik egymásután kötözték ki Isti osztálytársait és égették meg, az oktatókat sem kímélték. A srác felébresztette 3 szobatársát, hogy ők is nézzenek ki. Nehezen hitték el, amit látnak, rögtön telefonálni akartak, de valaki lenyúlta a mobilokat, amíg aludtak, ráadásul az ajtót is bezárták. Próbáltak kitörni, közös erővel is, de nem tudtak menekülni, az ablakon másznak ki, azt pedig rögtön észreveszik, mert csak pár méterre voltak azok a k...ögök. Egész éjszaka ez ment, ők pedig próbáltak kitörni, de hiába. Isti hirtelen felébredt álmából:-) Szóltak neki a szobatársai, hogy a busznál kell gyülekezni. Ok, felöltözött, kiment, de a másik osztályban találta magát, 3 ismerős szobatársának ez látszólag fel se tűnt, mintha eredetileg is velük lettek volna. Kint még füstölgött a máglya helye, benne még látszottak az elégett ruhák, amik közül párat fel tudott még ismerni a srác pedig totál bedilizett. 3 szobatársa és az idegenek is úgy álltak hozzá, mintha ezer éve ismernék, és próbálták lenyugtatni. Végül diliházba került.

2010.11.01. 15:53 RigorMortis

Van pár helyesírási hiba, ezer bocs. Picit gyorsan írtam:P

2010.11.01. 15:50 RigorMortis

Élt egy 17 év körüli lány , Nevezzük Annának hívták. Egy nap bement az állatkereskedésbe, mert mindennél jobban vágyott egy tengerimalacra. Ahogy az üzletben nézelődött, meglátott egy gyönyörű Nimfa papagájt. Megtetszett neki, na onnantól kezdve sz...rt a tengerimalacra, valami arra ösztökélte, hogy neki mindenképpen kell az a madár. Megmagyarázatlan módon elég olcsón jutott hozzá, de nem is fontos, a lényeg hogy onnantól kezdve az övé volt. Hazavitte, aztán eljött az este. Anna lefeküdt aludni, mire az éjszaka közepén olyan hajnali 2 tájékán arra riadt fel, hogy a madár hallkan károg. Kiment, hogy megnézze. Csitítani próbálta, hogy tss, tss, de nem jött össze. A végén totál ideg lett és rákiabált, hogy KUSS! A madár erre magas, reszelős hangon üvöltött vissza: Te meg fogd be Ribanc! A csaj meglepődött, gondolta, csak az előző gazdájától tanulhatott ilyen szavakat, szóval rácsapott egy rohadt nagyot a kalitkára, aztán hosszas, vad keresés után letakarta egy pulcsival. Épp ment volna aludni, mire utánaszólt a madár: Segíthetek, Anna? A lány megfordult. Nem akrt hinni a fülének, szóval elkezdte faggatni. Kiderült, hogy ez a madár képes rendesen kommunikálni. Tudniillik, Annának rengeteg ellensége és rengeteg csapás érte már az életben, szóval mondhatni, nagyon paranoiás volt. Folyton azt hitte, hogy követik, meg akarják szivatni, vagy ki akarják nyírni, stb...Szemét egy madár volt, az biztos, mintha olvasott volna Anna gondolataiban, tudta mi zajlik a fejében. Onnantól kezdve a madár elkezdte erősíteni és hitelesíteni Anna félelmeit, mintha egy profi pszichológus lett volna, totál a fejébe mászott. Anna először 2 osztálytársát nyírta ki, aztán öreg szomszédját, szinte mindenkit, akik a félelme tárgyát képezték és végül az expasiját, akiről szinte bármit el tudott képzelni, hogy lejárathatja, olthatja a háta mögött, miegymás. Persze jogtalanul, mert ő nem olyan volt, de Annán teljesen eluralkodott az őrület. 2 hónapra rá lebuktatták, és bevitték kihallgatni. Ő folyamatosan a madárról beszélt, de teljesen őrültnek hitték. 10 Perc múlva úrrá lett rajtva a rémület, amikor kalitkában vitték be hozzá a papagájt és elétették az asztalra. A papagáj rögtön torkaszakadtából, vadul üvölteni kezdett: -Ő VOLT!!!Ő VOLT!!! A lány zavartan nézett körbe, mindenki bent volt a kihallgató szobába, a halottak, abban a formában, ahogy Anna hagyta őket, néhány rendőr, a szülei, egy rakás ismerős arc. Torkaszakadtából nevettek a lányon. Az őrmester arca groteszk mosolyra torzult és így szólt: -Te hülye pic...a. Azt hitted, sose jövünk rá.-aztán 3 embere felé fordult: -Fogjátok le. Annát lefogták, az őrnagy pedig halálra öklözte  a csajt, aztán beléröpített egy egész tárat, közben mindenki a nevetett, a madár pedig megállíthatatlanul üvöltött: Ő VOLT!!! Ő VOLT!!!

2010.10.30. 18:29 VALAKI

Egyszer élt egy lány,akit úgy hívta hogy BLEDMÉRI.gyönyörűen szép volt,csúfolták is emiatt a többiek..egyszer csak egy titokzatos módon MEGHALT.egyszer egy kislány pontban éjfélkor oda ment a tükörhöz és ezt mondta:BLEDMÉRI,BLEDMÉRI GYERE KI!BLEDMÉRI,BLEDMÉRI GYERE KI!!!!!!!-és azzal megjelet BLEDMÉRI a tükörben!!!!!!a kislány el szeretett volna futni,de ott ragadta a lánynak a tekintete...mosolygott...és...egyszercsak...BLEDMÉRI KINYÚLT A TÜKÖRBŐL,ÉS KIKAPARTA A SZEMÉT,ÉS FELVÁGTA A TORKÁT A SAJÁT SZEMÉVEL!!!!és találtak már meg így holttestet!!!!!!!!!

2010.10.10. 17:50 gina

Volt 3 10 eves lany: Lola,Linda es Timea. Akiknek az oszfonokuk tabort rendezett. Boldogan rohantak haza megmondani a szuleiknek.A szulei mind a 3-nak beleegyeztek. A buszon 3-mas ulesre ultek es egesz uton arol beszetek h majd este ok miket fognak csinalni.Odaertek. Kipakoltak es elmentek tureára.Ott aztan letelepedtek es jatszottak a fiukkal.Kergetoztek. Timea elfutott egy picit messzebre. Morgast hallott.Korulnezett es egy piros szempart latott. Sikitva futott visza a barataihoz. Eppen az oszfonok mar hivta a gyerekeket vissza.Timea elmondta a baratnoinek.´Visszamentek a szallasukra.Szoltak az oszfonoknek hogy ok a 13-as szobaban akarnak leni.De az azt mondta hogy a fiuk mar lefoglaltak azt a szobat. Vegul a 14-es szobaban kaptak helyet.Este fele volt es vacsi utan mindeki a szobaba ment.Az oszfonok azt mondta hogy takarodo van. A 3 lany remtorteneteket kezdett el meseni. A fiuk persze idegesitok voltak mer sikongattak oromukben.Aztan vegul sikoltottak egy utolsot de az mar ugy tunt hogy nem azer vot mer orultek.Masnap a tanarok bementek a fiuk szobalyba es csak a holttestuket talaltak meg. Megijedtek. Masnap este mindenkit bezartak a szobajukba hogy ilyen ne tortenjem meg meg1-szer.Aznap este a 3 lany mikor mar az agyban volt morgast hallottak. Megilyedtek.Az ajto alol vilagito szempar leselkedett.Lola fogott egy kest es odament.Beledofte a fejebe.Meghalt. Jelentette ki unnepelyesen lola.Kilopodztak es eltemettek. Utolso nap  mar pakotak. Masnap a buszon csak errol beszeltek. Persze a fiukat mar eltemettek es a szuleik is tudnak az esetrol. Am valaki azt mondja hogy latta amint a szorny kijon a sirjabol!!!! Lola es a baratnoi meg maig is emlekeznek ra es orulnek hogy nem epp ok kerultek a 13-as szobaba.

2010.08.28. 15:13 pixy

A Tükör   Volt egyszer 4 lány akik nagyon jó barátnők voltak. Amy, Susan, Hayley és Britney minden hova együtt mentek és mindent együtt csináltak. Hallottak ők is a tükör legendájáról.   Természetesen nem hitték el hiszen mindenki beszélt mindenféle hülyeségről! Főleg a pasik szerettek előszeretettel ijesztgetni mindenkit.   Egyik nap megbeszélte a 4 barátnő,hogy nézzenek utána ennek a tükör legendának és ijesszék jól meg a pasikat amiért folyton szórakoznak velük! Össze is gyűltek egy péntek délutánon Hayley-nél. A neten találtak is jó hosszú sztorikat a tükörről, az eredetéről, átkáról és minden egyébről. Britney elkezdte hangosan olvasni a történetet.   Minden az 1700-as években kezdődött mikor is élt egy boszorkány aki megátkozott egy szerelmespárt mert nem lehetett övé a szerelme és bezárta őket a tükörbe.   Minden boldog embert elakart átkozni,de nem sikerült mert minden erejét arra használta fel, hogy a 2 szerelmest a tükörbe zárja örökre! Ekkor minden ereje elszállt és hírtelen semmivé foszlott szét. Azt beszélik, hogy még mindig lehet hallani a boszorkány nevetését és a  szerelmes pár segélykérő kiáltását.   Ez ostobaság !!! - kiáltott fel Amy! Az egész egy nagy marhaság én nem hiszek az ilyenekben mondta kicsit mérgesen félbeszakítva Britney-t az olvasásban.   Nyugi- nyugtatta barátnőjét Susan. Nem kell ilyen hülyeségeken felkapni a vizet!   Majd egymásra néztek. Egyikük sem értette Amy viselkedését.   Britney folytatta az olvasást. Mindez a nagy Dead Castle-ben történt, ami nem volt olyan messze tőlük csak olyan 500 m-re kb.   Na akkor indulás csajok! - szólt Hayley. Ugye te most viccelsz? Szólt félénk hangon Amy.   Jaj ugyan már nem kell félni még csak 4 óra van és 7-kor kezd sötétedni,van még addig 3 óránk, mondta Britney. De miért félsz ennyire? - kérdezte Susan legjobb barátnőjét, Amy-t   Én csak? kezdte a mondatát,de nem tudta befejezni mert megszólalt a mobilja.   Haló- szólt bele halkan. Az anyukája hívta, hogy ma fontos vacsoravendégeket várnak és, hogy menjen haza segíteni. Ennél a mondatnál fellélegzett kicsit. Sajnálom csajok,de mennem kell fontos vacsoravendégeket várunk és segítenem kell. Majd holnap találkozunk. Azzal haza ment. A többiek csak néztek és még mindig nem értették különös viselkedését. Lehet,hogy tud vagy sejt valamit amit ők nem? Fogalmuk sem volt róla. Hát akkor mit csináljunk ??-kérdezte Susan. Elmenjünk a kastélyba vagy ne?    Már szerintem ne menjünk- mondta Hayley- majd holnap. Azzal hazaindultak. És a pasikkal mi legyen? kérdezte Britney.   Hát én arra gondoltam- kezdte a mondatát Hayley - hogy mondani kéne ezt nekik és elhitetni velük,hogy igaz. De , hogy? kérdezte Susan . Hiszen ők sosem hisznek el semmit, meg annyiszor ijesztgettek már,hogy gondolhatják ,hogy egyszer csak visszaadjuk.   Ez igaz- mondta Hayley- éppen ezért kell bizonyítékot szereznünk. Úgyhogy holnap elmegyünk a kastélyba szétnézünk és ha tényleg ott van a tükör akkor lefényképezzük és megmutatjuk a fiúknak. Ha ezután sem hiszik el akkor mondjuk nekik,hogy menjenek el a Castle-ba és nézzék meg a saját szemükkel és mi pedig ott leszünk és jól rájuk hozzuk a frászt!   Mondta nevetve Hayley. Oké akkor legyen így mondta Susan. Majd holnap összeszedjük Amy-t és vele is megbeszélünk mindent. Azzal a barátnők elbúcsúztak és hazamentek.   Másnap meg is beszéltek mindent. De Amy még mindig tiltakozott, de később nagy nehezen belement.   El is indultak a kastély felé. A szél nagyon hevesen süvíteni kezdett ahogy közeledtek a Dead Castle-hoz. Ezen nagyon meglepődtek mivel ,hogy május volt és közeledett a nyár. Amy egyre jobban kezdett félni és remegni,de érdekes módon nem a hideg széltől hanem a félelemtől.   Csajok inkább forduljunk vissza!- Szólt Amy. Jaj ugyan már ne légy ilyen gyáva semmi baj sem lesz -nyugtatgatták barátnői. Majd el is érték a kastélyt. Hatalmas nagy korom fekete épület volt aminek a teteje az eget verte,és az ajtó pedig kemény vasból volt.   Hayley lassan kinyitotta az ajtót. Minden csupa por volt és alig volt 1-2 dolog a teremben. Nagyon sötét volt , a fény alig tudott beszűrődni az ablakokon. Na jó lányok semmi érdekes nincs itt akár mehetünk is- mondta gyorsan Amy. De a többiek nem tágítottak. Jaj ugyan már még semmit sem láttunk- mondta Britney. -Még fel sem mentünk az emeletre, biztos sok látni való van ott is. Hát jó ti menjetek- mondta Amy dühösen és kiment a kastélyból. Barátnői nem értették a viselkedését. Végül felmentek az emeletre is szétnézni. Nagyon hosszú folyosó volt és minden oldalon volt 1-1 ajtó. Összesen 20 szoba volt és végül pont szemben velük megpillantottak egy szobát ami igencsak eltért a többitől mivel,hogy fekete színű volt a többi meg piros. Ezt nagyon furának tartották.- Na jó mivel, hogy ez a szoba igencsak eltér a többitől ezért gondolom ez volt a gonosz boszorkány szobája és minden bizonnyal a tükör is ott lesz mondta- Susan.- Akkor ne habozzunk tovább,menjünk be bíztatta barátnőit-  Hayley. --Nahát,hogy Amy milyen nagy izgalomból marad ki a gyávasága miatt- mondta Britney. Azzal kinyitotta az ajtót. Ahogy beléptek a szobába azonnal becsapódott utánuk hírtelen az ajtó. Nagyon megijedtek és felsikítottak. Ekkor hírtelen megpillantották maguk előtt a tükröt. Már nagyon féltek, de Britney kis bátorságot vett magán és elindult a tükör felé,barátnői pedig félő tekintettel és könnyes szemmel figyelték. .Gyere vissza!!!- kiáltott ijedt és remegő hangon Susan,de már elkésett mert hírtelen megszólalt egy hang.- Gyere ide és szabadíts ki minket!!!   A hangok a tükörből jöttek. Tehát igaz, tényleg igaz a történet a tükörről, a boszorkányról és, hogy bezárt egy szerelmes párt mondta sírva Hayley . És ahogy kimondta abban a pillanatban Britney-t berántották a tükörbe. A lányok egyszerre felsikítottak és menekülni próbáltak. De ismét megszólalt a hang a tükörből : -TI SEM MENEKÜLTÖK !!! Azzal a szerelmes pár kijött a tükörből. Testük oszladozó és büdös volt, a fejük tiszta ijesztő szét marcangolt és a kezeik is tiszta aszalt volt és kilátszott a csontjuk. Hírtelen odadobták eléjük barátnőjük holt testét tiszta véresen szétmarcangolva. A lányok egyre jobban féltek és az életükért könyörögtek. De a pár hajthatatlan volt és ők is Britney sorsára jutottak.   Eközben Amy kint állt a kastélytól pár méterre. Mikor meghallotta barátnői sikítását és utána a gonosz kacajokat sikítva elrohant szólni valakinek. Ahogy rohant épp beleütközött a pasikba. Csak néztek rá és kérdezték, hogy mi baja mitől sír és reszket. A lány félő és síró hangon mindent elmondott röviden. -Persze jó vicc mondta- Peter. - Jól tudsz szinészkedni de  minket nem csapsz be- mondta Jason  - Hagyjátok már abba !!!- kiáltott felháborodva Matt. ---Hát nem látjátok, hogy meg van szegény rémülve?! Tuti, hogy nem csak kamuzik. Valami biztos történhetett .- Akkor nézzük meg!- mondta Jason és elindultak a kastély felé. Ők is beléptek és elindultak az emelet felé. Természetesen az ő útjuk az emeletre vezetett és rögtön szemet szúrt nekik a fekete szoba. Peter odalépett és hírtelen kinyitotta az ajtót és akkor meglátták a lányok holt testét. Egyiket felakasztva a szekrényre,másikat a plafonra szegezve é

2010.08.28. 15:08 pixy

Az egész dolog péntek 13.-án történt. Egy család elhatározta, hogy elmennek egy kastélyba,ahol régebben sok fura eset történt! Az összes kastélyba látogató ember eltűnt, és senki nem hallott többet róluk! Amikor a család oda ért, a kislány Elizabeth megszólal! -Anya én nagyon félek! -Nem kell semmitől félned kicsim! Elizabeth tesója leszidja hugát, hogy lehet ilyen félős! Beköszönötött az este! A 2 testvér 2 külön szobába volt! Elizabeth nagyon félt este, mert furcsa hangokat hallott! Kiment a konyhába. Meglátta a testvérét Matt-et, aki oda volt szövelve az ajtóhoz! A kislány felsikít! Ekkor valami kopogást hall! -Anya te vagy az? -Nem! Én maga a démon vagyok! Nézz be a szüleid szobájába! Elizabeth annyira félt, hogy lerohant a portáshoz, hátha ő segíthet neki! Észre vette a portást! Ekkor elkezdett szakadni az eső meg villámlani kezdett! A portás, oda megy a kislányhoz és megkérdezi a lánytól? -Anyádék már meghaltak? Ha nem teszek róla, hogy IGEN! A kislány rémülten kirohant a kastélyból és észre vette az anyját egy fára fölakasztva, az apjának meg le van vágva a feje meg 5 ujja! -MEGHALSZ! MEGHAAAAAALSZ! Ezt kiabálta a démon a kislánynak! Ekkor Elizabeth megfordúlt és a portás le is várta a fejét! Ettől kezdve egy lélek se mert bemenni a kastélyba, meg annak közelébe menni! Bocsi, de nem lett szerintem valami jó! : S

2010.08.10. 18:07 skull

A Karmelita utcában állt egykor Mária Magdaléna temploma meg a Fehér asszonyok kolostora. Így nevezték a Magdolna-rendi apácákat, mert tetőtől talpig fehérben jártak. A templom és a kolostor a huszita háborúk idején leégett, később újjáépítették, majd ismét felszámolták. Azóta pedig furcsa dolgok történtek a falai között. Az egykori zárda folyosóin magányos Magdolna-rendi apáca bolyong, de senki sem látja őt, csak a kisgyermekek. Ha az elhagyott folyosókra és termekbe csecsemővel a karján betéved egy anya, a gyermek egyszer csak mosolyogni kezd valakire, kezecskéit nyújtogatja, mintha más karjába kívánkoznék. Ha azonban a gyermek anyja hátranéz, senkit sem lát, csupán hideg léghuzatot érez. Így volt ez akkor is, amikor a földszintet istállóvá alakították át a postalovak számára. Időnként előfordult, hogy éjjel a lovak nyugtalankodni kezdtek, mégpedig akkor is, ha hosszú fárasztó utat tettek meg. Láncaikat rázták, fejüket forgatták, mintha valaki nesztelenül végigment volna az istállón, nyugtalanul topogtak, majd ágaskodni kezdtek. Egyszer éppen ilyenkor futott be a kocsis az istállóba. A lovak ágaskodtak és rémülten nyerítettek, a kocsis megtorpant, s úgy tetszett neki, mintha ostorcsattogást hallott volna. Minden ostorcsapás után valamelyik ló felnyerített, rúgkapált, s patáival rugdosta az állás palánkját. A kocsis végigfutott az istállón, mert azt hitte, idegen ember lopakodott be a lovak közé. De hiába kutatta át az egész istállót, senkit sem talált, s mikor káromkodni és szitkozódni kezdett, az orra előtt csattant az ostor. A kocsis majd kővé vált ijedtében, de gyorsan magához tért, és szaladt a lovászokért, csakhogy már késő volt. Néhány ló elszabadult kivágtatott az utcára, s a lovászok hiába kapták el a kötőféküket, nem bírták őket megfékezni. Csak hajnalban hangzott föl az utcán a fáradt lovak dobogása, s a kapuba becammogtak az elcsigázott állatok. A lovak alig álltak a lábukon, por és verejték borította őket, mintha hosszú utat tettek volna meg, s aztán egész nap kimerülten, leszegett fejjel álltak a jászol előtt, és bele se kóstoltak a szénába meg a zabba. A kolostorhoz fűződő történetek közül mégis az a legkülönösebb, amely a szép Lauráról szól. Laura fiatal, bánatos asszony, s időnként feltűnik a zárda folyosóin: senkihez sem szól, senkire sem néz, végigjárja a folyosókat, s eltűnik ismét, mint a szertefoszló köd. Szép rózsaszín selyemruhát visel, keblén rózsa piroslik, fehér kezén arany karkötők csilingelnek, nyakán gyöngyfüzér csillog és szikrázik, mint megannyi könnycsepp. Mindenki azt állítja, hogy nála szebb asszonyt életében nem látott. Lehet, hogy így igaz, de mindenesetre nagyon merész állítás ez, mert a szép és bánatos Laurának nincs feje. Megy az elhagyott folyosókon, karkötői halkan csilingelnek, ruhájának rózsaszín selyme suhog, s fehér kezét föl-fölemeli, mintha ósdi legyezőjével lángoló arcát akarná lehűteni. Arca azonban nincs, keze egy pillanatra tétován megáll, majd fáradtan lehanyatlik, s a szép Laura tovább rója a folyosókat, csak talán még lassabban, még bánatosabban. Abban az időben, amikor a szép Laura feje még ott volt, ahol a többi halandóé, az egykori kolostor épületében mindenféle ember lakott: fáradt utasok, színészek és vidéki atyafiak, akik csak néhány napra ugrottak fel Prágába, s nem akarták aranyaikat vendégfogadóra pazarolni. Laura akkor valóban szép asszony volt: kedves, finom arca, nagy sötét szeme volt, s ha elmosolyodott, elállt az ember lélegzete. Mosolya gyorsan tovasuhant, s annyi titkos bánatról vallott, hogy ily ifjú és szép asszony arcán az ember szinte valószínűtlennek tartotta. Laura színésznő volt, a férje is színész, sudár, karcsú férfi, akinek szeme sötét villámokat szórt. Ha Laura a színpadra lépett, a nézőtéren mindenkinek elakadt a lélegzete. Olyan volt, mintha az ember jelenést vagy álmot látna. Estéről estére minden előadás után szerelmes hódolók ostromolták Laurát: ifjak és öregek, gazdagok és szegények. Egyesek egy árva bókot is alig tudtak eldadogni, mások eget-földet ígértek, és valamennyien hoztak kisebb vagy nagyobb ajándékokat. Egyikük szerény kis virágcsokrot, a másik arany és drágaköves ékszert, de olyanok is akadtak, akik hintókat és palotákat kínáltak Laurának. Laura férje azonban féltékeny ember volt, nemhiába játszotta legjobban a féltékeny és könyörtelen férjek szerepét. Szép feleségét szigorúan őrizte, minden lépésére vigyázott, s mindig közelében volt, mint az árnyék. A félénkebb hódolóknak szó nélkül ajtót mutatott, a bátrabbakat és makacsabbakat kitessékelte az utcára. Laura egy szót sem válthatott senkivel, s hódolóitól soha a legszerényebb virágcsokrot sem fogadhatta el. Így történt aztán, hogy minél éberebben őrizte a törékeny, bánatos feleségét a féltékeny férj, annál kevésbé szerette őt Laura, végül már jóformán szót sem váltott vele. Bezárkózott előle, s ahogy csak tudta kerülte. Ha a férje kérte és esdekelt, hogy legyen hozzá kedvesebb, Laura lehajtotta szép fejét, konokul a földet nézte és hallgatott. Épp ekkor bukkant föl a színházban Laura új, mindenkinél kitartóbb hódolója, egy ifjú, sudár termetű gróf, aki egyetlen előadást el nem mulasztott volna, már megkezdése előtt ott ült az első sorban, s amint Laura megjelent, le nem vette róla a szemét. Mindenütt a sarkában volt, várta őt a színház előtt esőben és tűző napon, hogy legalább egy pillanatra láthassa, s mint az árnyék, úgy követte mindenfelé. Drága ajándékokat küldött neki, várt rá reggel és este. Laura férje azonban ugyanolyan kitartónak bizonyult, s úgy őrizte hitvesét, ahogy a fösvények őrzik a legdrágább kincsüket. Örült, hogy hamarosan elhagyják Prágát, s igyekezett távozásukat siettetni. Végül minden igyekezete visszájára fordult. Az utolsó estén hazakísérte Laurát a színházból, s rövid időre még átszaladt barátaihoz, hogy az elutazás részleteit megbeszélje velük. Már-már azt hitte, nyert ügye van, de visszatértekor a lépcsőn találkozott Laurával. Hitvese lassan jött lefelé vele szemben, mosolygott, s olyan szép volt, mint még soha. Rózsaszín selyemruhája suhogott, s csuklóján arany karkötők csilingeltek, melyeket eddig sohasem viselt, nyakán fehér gyöngyfüzér csillogott, mellén gyönyörű nagy rózsa piroslott. Mikor meglátta a férjét, elmosolyodott, legyezőt tartó kezét fölemelte, mintha forró homlokát akarná lehűteni, de karja lehanyatlott, s szép arcáról eltűnt a mosoly. Senki sem tudja, mi történt azután. A színész hitvesével együtt visszatért a szobába, az ajtót kulcsra zárta, és senki sem látta többé. Mikor reggel a szolgák feltörték az ajtót, Laura szép teste a padlón feküdt, de fej nélkül: a gyönyörű fejet még aznap függönybe tekerve megkapta a fiatal gróf. A szóbeszéd szerint Laura arcán még akkor is ott derengett a gyöngéd, bánatos mosoly, amely úgy elbűvölte és csábította hódolóit. A színész nyomtalanul eltűnt, és már soha többé nem mutatkozott Prágában. Ez hát a történet vége. A szép Laura azóta búsan járja az egykori kolostor folyosóit, s meg-megáll egy-egy félig nyitott ajtó vagy ablak előtt, mintha azt várná, hogy a következő pillanatban sietős léptek zaja veri föl a csöndet. Egy pillanatig így áll, de senki sem jön, Laura fölemeli legyezőjét, de a karja lehanyatlik, a szép színésznő lassan továbbmegy, s eltűnik a sötétben. Állítólag addig fog várakozni, míg valaki meg nem szánja, s vissza nem hozza szép fejét. /Ford.: Koncsol László/ írta: jazsoli5, 2010. ápr. 24. 7:36 - címkék: és kategóriák: Mondák világa, regék, legendák - még nincsenek kommentek Még nincsenek kommentek. () Mondj valamit A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz. Név: Email cím: Honlap: Milyen nap van ma?kedd Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához has

2010.08.03. 13:18 Andííí

Ez nem így van, nem a párályánál hanem elötte az ágyánál van na mind1 azért jó volt 2010.07.16 08:35 Fóli(: „  Egy kislány ment a családjával a boltok között, és a kirakatban meglátott egy babát, ami 2-t mutat. Megkéri a szüleit vegyék meg neki. Úgy tettek. A kislány hazavitte, örült neki. Berakta a dobozba, és lefeküdt aludni. Egyszer csak azt hallotta: "Már kijöttem a dobozból."  A kislányt nem érdekli, alszik tovább. Utánna azt hallja: "Már a párnádnál vagyok." A lányt zavarja egy kicsit de alszik tovább. Kis idő múlva azt hallja: "Már a fejednél vagyok". A lány felnéz, mire nyissz, levágják a fejét. Másnap reggel a kislány anyja és apja, megy be a kislányhoz hogy már felkelt e, mire meglátták a lányt levágott fejjel, és a babát ami már 3-at mutat.”

2010.07.26. 21:54 Bala

Közeledik... Ha jól mesélitek garantált hogy megijednek. A lényeg hogy a nagybetűs részt ordítsátok, a kék színnel írt szöveget pedig szépen lassan mondjátok. Kelly szülei este színházba mentek és a lányt egyedül hagyták. Megunta a Tv-t, már épp ment volna a szobájába, mikor megcsörrent a telefon.A lány felveszi. -Kelly, itt vagyok a házad előtt.  Kellyt nem igazán érdekli a dolog nemtörődik vele. felmegy a szobájába, lefekszik az ágyára. 2 perc mulva ismét csörög a telefon a szobájában. Kelly felveszi. - Kelly itt vagyok a házad ajtajánál. A lány egy kicsit már meg van ijedve, de azért megpróbál aludni.2 perc mulva ismét csörög a telefon - Kelly itt vagyok a nappaliban. Kelly most már nagyon meg van rémülve nem tudja mit csináljon, magára rántja a takarót, kezében a telefonnal. 2 perc mulva ujra elkezd csörögni a telefon. - Kelly itt vagyok a szobád ajtajánál. A lány már ki sem mer kukucskálni a takaró alól hogy megnézze tényleg ott van e valaki csak gubbaszt a takaró aladt rémülten. 2 perc mulva újabb telefon -Kelly itt vagyok az ágyadnál.   Kelly ugyan úgy szinte sokkban van az ijedségtöl. nemmer kikukucskálni a takaró alól. 2 perc eltelik, csörög a telefon. - Kelly ITT VAGYOK!!!!!!!!!

2010.07.16. 08:35 Fóli(:

Egy kislány ment a családjával a boltok között, és a kirakatban meglátott egy babát, ami 2-t mutat. Megkéri a szüleit vegyék meg neki. Úgy tettek. A kislány hazavitte, örült neki. Berakta a dobozba, és lefeküdt aludni. Egyszer csak azt hallotta: "Már kijöttem a dobozból."  A kislányt nem érdekli, alszik tovább. Utánna azt hallja: "Már a párnádnál vagyok." A lányt zavarja egy kicsit de alszik tovább. Kis idő múlva azt hallja: "Már a fejednél vagyok". A lány felnéz, mire nyissz, levágják a fejét. Másnap reggel a kislány anyja és apja, megy be a kislányhoz hogy már felkelt e, mire meglátták a lányt levágott fejjel, és a babát ami már 3-at mutat.

2010.07.08. 22:05 nagyon hatásossss!

Beszélj sokáig összevissza mindenféléről és bámulj ki a fejedből és ha már mindenki téged bámul akkor kiáltsd azt hogy BÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚÚ!!!!!!!!!!!!!!!!!

2010.07.08. 22:00 A rémisztő ...!!!

A nagybetűs szavakat kiabálva mondjátok! Nagyon hatásos Volt 3 gyerek akik a nagyszüleiknél nyaraltak. Egyik este a legnagyobb fiu rémtörténetet mesélt az öccsének és a húgának. Csak mesélt mesélt mikor a lány már nagyon félt és majdnem sírt és egyszer csak a fiu azzal fejezte be, hogy EGY BOHÓC BÚJT KI A FÜGGÖNY MÖGÜL!

2010.07.04. 21:13 zsofi

ma 10:55 zsofi Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Octopust, viszont a többi talán már élénk fantáziám része. Na mára ennyit, megyek meccset nézni. Ma lesz a sorsdöntő vb selejtező a svédek ellen. Nyernünk kell. HAJRÁ MAGYAROK! Pá napló! Vége is van a beírásnak, és a naplónak is. Több bejegyzés nem került bele, és soha nem is fog. A srácot másnap reggel az az 8.-án találták meg. Bent volt a szobájában, az ágyban feküdt. A szülei találtak rá. A srác halott volt. Nem tudni hogyan, de annyi biztos hogy a jobb kezéről hiányzott a mutató ujja. Egyszerűen eltűnt. A rendőrség arra gondolt, hogy a srácot meggyilkolták, de nem értették, hogy történhetett, mert semmi erre utaló jel nem volt. Egyedül a fiú bátyja hallott az este folyamán zajokat, testvére szobája felől. Cuppogást és kaparászást. Nem tulajdonított neki különösebb figyelmet. A napló is előkerült. Kiderült hogy a buszon, az nap semmi féle polip ember nem volt. Az utasok szerint a fiú néha megszólalt, mintha magában beszélne. A lényeg hogy a polipnak nyoma sem volt. A srác pedig halott volt, és hiányzott egy ujja. Talán a meccs után halt meg, ki tudja. Lehet hogy még hallotta Matthäus nyilatkozatát. ?Megölt minket ez a *** gól.? A srácot meg megölte ez a *** polip. Tudom. A polip, aki szerint mindenki a végállomásra tart. A rohadt életbe milyen igaza van. Tudod valamit, de csak azért mert nem e világi. A másik oldalról, a túl világról jött közénk, hogy elvégezze a piszkos munkát. Elvisz a végállomásra. Őszintén szólva nem tudom, hogy került hozzám a napló. Nem emlékszem. Elkezdtem olvasni, és elértem az utolsó bejegyzéshez, és azt is végig olvastam. Másnap velem is érdekes dolgok történtek. Busszal indultam haza. 66 forint volt a jegyem. Érdekes egybe esés, de ez még semmi. A buszon egy hely volt csak. Elindultam oda és láttam hogy ki ül ott. Mr. Octopus, a polip volt az! Az ablak felé fordult és cuppogott. Nem mertem leülni, a következő megállónál le is szálltam. Megvártam a következő buszt, jobbnak láttam ha azzal megyek haza. Sokat kellett várnom, és közben hallottam a cuppogást. Rohadtul féltem. Végre megérkezett, szerencsére csak 10 percet késett. Ismét felszálltam és vettem egy újabb jegyet. A busz megint tele volt, és a cuppogást is tisztán hallottam. Ordítozni kezdtem és mindenki furcsán nézett rám: - Emberek! Maguk nem hallják? Nem látják? Ott ül az a *** polip. A *** életbe, hát senki nem hallja? Senki nem hallotta, és nem látta. Csak engem láttak, amint ordítozok. Leszálltam a buszról és úgy döntöttem gyalog megyek haza. Hosszú séta várt rám, de az is jobb, mint egy buszon utazni a polippal. Egész úton haza felé minden honnan hallottam a cuppogást, és éreztem, hogy figyel engem. A mellettem elhaladó emberek arcát lestem, hátha felismerem. És egyszer csak megláttam, biztos voltam benne hogy ő az. Fehér arc, hosszú végtagok és sárga szem. - Húzz a ***, te ***! Tudom, hogy te voltál! Te ölted meg a srácot! A tag furán nézett rám. Hisz csak egy járókelő volt, nem a polip. Szó nélkül tovább haladtam, nyomomban a hangokkal. A sráchoz hasonlóan, egyre közelebbről és közelebbről hallottam a cuppogást. Mikor átléptem a kapun a túlviláginak hangzó kacajt is tisztán hallottam. Az nap este nem aludtam semmit. Ültem az ágyamban, és bámultam magam elé. Éjfél körül, visszatértek a hangok. A polip eljött értem. A túlvilági polip, talán ő a halál, nem tudni, de este eljött értem. Szobám ablakán kaparászást hallottam, odanéztem és a sötét éjszakában két sárga szempárt láttam, szinte izzottak a sötétben. Ordítani akartam, de nem bírtam. Majd észre vettem hogy csak Orlando van ott, a macskám. De a fenét, legbelül tudtam hogy nem macska az ott, hanem ő az, a polip, Mr. Octopus. Ez egy hete történt, és azóta még élek. A hangokat folyamatosan hallom, szinte egész nap. Az éjszakák a legrosszabbak, mert nem merek elaludni. Tudom hogy engem less, érzem magamon a sárga, izzó szempárt. Arra vár hogy elaludjak és akkor lecsap. Másnap meg csak a hullámat találnák meg, és hiányozna egy ujjam. Hát köszi, ebből nem kérek. Bár tudom, hogy nem lehet elfutni előle. Csak játszik velem, bármelyik pillanatban lecsaphatna rám, de nem, ő nem ilyen. Szórakozik velem, kínoz. Ha egyszer rájössz, hogy ő létezik, akkor véged van. Elolvastad a naplót! Te is a listáján vagy. Hallgasd a hangokat és figyeld a sárga szempárt az éjszakában. Te sem tudod, hogy mikor jön elérted. Ne aggódj, álmodban csap le, szerintem nem érzel majd semmit, de lehet, hogy tévedek. Ne próbálj elmenekülni, hidd el csak rosszabb lesz, sokkal rosszabb! Hisz tudod: ,,Mindenki a végállomásra tart!'' ma 10:52 zsofi GGENGÉBB IDEGZETÜEKNEK NE!!!!!!!!!!!!!!!

2010.07.04. 21:12 zsofi

GGENGÉBB IDEGZETÜEKNEK NE!!!!!!!!!!!!!!! Ezt a történetet egy naplóban olvastam. Egy 18 éves srác naplójában. Mióta elolvastam furcsa dolgok történnek velem. Nem kell semmi különösre gondolni. Csak hangokat hallok. Olyan hangokat, amiket talán nem lenne szabad. Hangokat az éjszaka közepén, és nem tudok aludni. Félek. A napló miatt van minden, és amiatt, mert megtudtam mi történt a sráccal. Lehet, hogy csak kezdek begolyózni, ki tudja? De a hangokat akkor is hallom, és ezek nem hétköznapi hangok. A *** életbe, hisz rohadtul valósak. Te is félnél! Úgy érzem, hogy tényleg a napló okozta az egészet. Már azt se tudom, hogy került hozzám az a ***, de nem is érdekes.El kezdtem olvasni, eleinte nagyon érdekes és humoros volt, egészen addig még el nem érkeztem a szeptember 7.-ei beíráshoz. Először nem nagyon hittem el amit olvastam, gondoltam kamu az egész. De aztán rájöttem, hogy minden igaz. Mondhatnánk azt is hogy megvilágosultam. Hallani kezdtem a hangokat. Azokat a *** hangokat. Vagy nevezzük őket zajoknak. Végül is lényegtelen minek nevezzük őket, a lényeg hogy léteznek. Olvasd el a naplót és rájössz! Szeptember 7. Na üdv! Én vagyok az megint, hál? Istennek ismét eltelt egy nap. No de mi is történt a mai napon, hát ez itt az izgalmas. Suliba nem történt semmi komoly. Oké kaptam egy karót, de ***, majd ki lesz javítva, nem is érdekel. Érdekesebb ennél az ami a buszon történt. Persze megint a szokásos busszal jöttem, mert reméltem az a csaj ott lesz. Nem volt ott. Hű de kár! Olyan csaj a világon nincs több, a teste valami csodás, olyan popsim lenne, mint neki, esküszöm egész nap a kezemen ülnék. Ott lett volna biztos megszólítom, de nem volt ott. Kár. Szerintem most végre beszéltem volna vele, bár esélytelen vagyok mint a Maccabi Tel-aviv a BL-ben, de fene tudja egy próbát azért megér a dolog. Na de majd kiderül hogy mit lépek. Hát sajna a csaj ugye nem volt ott, de nagyon érdekes volt az utazás. Őszintén szólva féltem. Az egész ott kezdődött, hogy végre valahára kijöttem a suliból, azt indultam a buszváróba. Igen, igen, a busz késett! Mikor nem? Kábé 10 perces volt a késés. Láttam hogy már fordul be a megállóba, valamiért, *** tudja miért ránéztem a rendszám táblára. 666. Ezek voltak a számok. Eszembe is jutott hogy van egy jó kis zenész arc akinek ez a neve. Meg minek is. Ja persze az ördögnek. Csalódnom kellett, mert a sofőr bácsinak nem volt ***, gondolom nem is Lucifernek hívták. Elkezdtem keresni a bé rletem, de hát ugye az ember felejt. Otthon hagytam. Szerencsére a pénztárca nálam volt. Kértem egy jegyet. 66 forint volt. Elindultam hogy keresek valami ülőhelyet. Csak egy volt. Hihetetlen hogy tele volt a busz. Ezen a járaton rohadt ritka a nagy tömeg. A reggeli buszon szoktak sokan lenni. Mondjuk a 6-os buszon. Odamentem az egyetlen üres helyhez. Az ablak felől valami eszméletlen érdekes arc ült. Nem tudom hogy nő volt-e vagy férfi, szerintem a kettő közötti átmenet. Hosszú kezei voltak. Úgy néztek ki mintha csápok lettek volna. A polip jutott róla eszembe. Szerintem volt vagy 2 méter magas, szóval a lábai is elég hosszúak voltak. 4 karú polip. Bámult ki az ablakon, és érdekes hangot adott ki. Mintha cuppogott volna. Jól el volt. - Szabad a hely? ? kérdeztem tőle. Felém fordult. Azt hittem felordítok. Mint egy mutáns szörny, izé polip úgy nézett ki. Az arca szinte csaknem teljesen fehér volt. Zombi, ez csak is egy *** zombi lehet, erre gondoltam. A szeme körül lila folt. Mintha kapott volna egy jó kis ütést a szeme alá, vagy erősen kifestette volna. Arra gondoltam hogy valami indián féle lehet a tag, de aztán rájöttem mindenre. Lila, fehér. Újpest drukker. Tuti. Amire ezt a gondolat menetet befejeztem szó nélkül vissza fordult az ablak felé, és újra cuppogni kezdett. A *** anyád, gondoltam, hozzád szólok, lila majom. Megköszörültem a torkomat. - Elnézést szabad a hely? Na most meg aztán le se ***. Nem csak Újpest drukker, még süket is. Rossz lehet neki, főleg mert cuppog is. Elmebeteg. Gondoltam teszek még egy próbát, mert rohadtul nem volt kedvem ácsorogni. - Hahó! Szabad a hely? A többi utas elég furcsán nézett rám. De hát kapják be és törődjenek a saját dolgaikkal, gondoltam. És megtört a jég. Rám nézett azzal a mutáns polip tekintettel, és hozzám szólt: - Neked foglaltam! ? mondta majd ismét befordult és cuppogni kezdett. A mindenit, de rendes polip vagy te. Majd feltűnt valami. Rohadtul érdekes hangja volt. Ha nem látom, csak a hangját hallom, esküszöm elküldeném egy óvodába, olyan volt a hangja mint egy kis csoportosnak. Bár azt még mindig nem tudom, hogy ez fiús vagy lányos hang. Ez is a kettő közt volt. A csiga jutott eszembe, az is hímnős, pont mint ez, mert hogy ez is ilyen féle, afelől nem kételkedtem. Bár nem érdekelt a dolog, mivel fáradt voltam és leakartam ülni, minden áron. A tesi óra mocskos módon kifárasztott. Mikor leültem véletlen meglöktem a polipot. - Bocs! Ült, bámult ki az ablakon és cuppogott. Reméltem legalább a cuppogást abba hagyja, de nagyon gyorsan, mert untam. Fáradt voltam és pont a hülye cuppogás hiányzott. Majd még jobban meglepődtem. Felemelte a kezét, és az ablakot kezdte el kapargatni, na és persze közben cuppogott. *** meg, gondoltam. Ez a *** mindig kitalál valamit, hogy szórakoztasson. A rohadt életbe. Biztos tetszett neki a móka, mert sokáig csinálta, majd hirtelen abbahagyta és rám nézett. Ha lehet most még ijesztőbb volt az arca mint az előbb. A lila folt viszont eltűnt az arcáról! Azt hittem kiesek a székből! Hogy a picsába csinálhatta? Nem foci szurkoló ez, hanem varázsló! Még le sem törölhette az arcát, mivel az biztos, hogy az arcához nem nyúlt, az feltűnt volna. Csodálkozásomban véletlen megszólaltam: - Jó trükk. Halkan mondtam, biztos voltam benne hogy semmit nem hallott. Felé fordultam és engem nézett. Elfordultam, de továbbra is nézett. Na meg persze cuppogott. Szája úgy mozgott mint a halaké, ez eddig fel se tűnt. Minek nézel ***? Nem tudtam. Csak nézett egy darabig majd megszólalt a kis óvodás polip hangon. - A végállomásra tartasz? Na hogy ez miért érdekelte azt még mindig nem tudom. Azért válaszoltam. - Nem. Nem valami bő válasz, de nincs olyan ember, aki szívesen társalogna egy polippal. Reméltem végre elfordul, és nem nézz tovább. Nagyon zavart, egyre jobban. De nem tette, ismét megszólalt. - Mindenki oda tart! Te is! Megborzongtam. Teljesen más hangon szólt, mint ez előtt. Nyoma sem volt a kis óvodás polip hangnak. Egy az egyben más hang volt. Mintha egy túlvilági hang lett volna. Persze ilyen csak a mesében van, inkább valami hangutánzó féle arc lehetett. Mint a Bagi vagy a Nacsa. Miután eltűnődtem ezen újabb gondolatok jelentek meg a fejemben. Konkrétan az, hogy mit is akart mondani ezzel a bölcsességgel. ?Mindenki oda tart!? Mindenki a végállomásra tart. Én is. Biztos valami ókori bölcs okos mondása volt ez, de tévedett, nem megyek a végállomásig. Ránéztem. Ismét az ablak felé fordult és cuppogott. Csinálja, ha élvezi. Inkább megnéztem mennyi az idő. Huh még 5 perc hazáig, reméltem addig nem lesz részem valami újabb voodoo varázslatban. Megint tévedtem. Mikor újra felnéztem, már megint engem nézett. Újabb borzongás vette kezdetét. A szeme sárga volt. Őszintén szólva, előtte nem néztem milyen színű volt a szeme, de kétlem hogy sárga. Talán mintha barna színű lett volna. Vagy nem? A fene tudja. A további 5 percben szinte levegőt se mertem venni. Életemben nem vártam még semmit, így mint hogy leszálljak a buszról. Szörnyen lassan telt el az 5 perc. Mintha 5 óra lett volna. Aztán végre láttam, hogy mindjárt otthon vagyok. Elindultam hogy jelezzek. Ahogy felkeltem és az ajtóhoz mentem végig engem nézet, csak úgy mint az 5 perc alatt. A busz végre megállt, azt hittem ez a pillanat soha sem jön el az életemben. Az ajtó kinyílt, és villám gyorsan leszálltam. Fellélegeztem, de csak egy pillanatra. Újra magamon éreztem a szemeit. Az ablakon keresztül benéztem az ablakon arra a helyre ahol nem rég én is különös utastársam ültünk. Nem volt ott! Szívverésem felgyorsult, és gyorsabban vettem a levegőt is. De hát persze! Hisz nem az ajtó felőli oldalon ültünk. A másik oldalon. A busz még időzött, így volt időm átmenni az úton és megnézni az ablakot ahol tényleg ültünk. Ott sem volt senki. A szívem ismét majd kiugrott a helyéről. Egy pillanatra nem kaptam levegőt, majd zihálni kezdtem. Ez leszállt. De nem lehet ide valósi, ismerném. Vagy mégse? Mit akarhat itt. Hallottam, ahogy a busz ajtaja becsukódik. Majd a sofőr sebességbe tette a járművet és elhajtott. A polip ott állt! Ha lehet a szívem még gyorsabban kezdett verni. Egy véres kés volt a kezében. Nem hittem el amit láttam. Lehunytam a szemem. Mikor újra kinyitottam, nem volt ott senki. Sehol egy polip kinézetű arc, sehol egy véres kés. Hát persze, hallucináltam! Én hülye, túlságosan fáradt vagyok, meg hát erre a polip is rátett egy lapáttal. Nem is szállt le. Aztán az futott át az agyamon, hogy az is lehet hogy az egész polip egy hallucináció volt. Ááá ez badarság, vetettem el magamban az újabb agyrémet. Ott volt az tuti. Nem szállt le, az oké, de ott volt. Beszéltem is vele, sajnos. Biztos ott volt a buszon, ezt szentül hiszem. Ezek után elindultam haza. Ahogy sétáltam haza felé, érdekesnek találtam hogy rajtam kívül senki nem volt az utcában. Nem is emlékszem mikor volt utoljára ilyen, régen az biztos. Már nem sok volt hátra a házunkig, amikor érdekes hangot hallottam. Cuppogást. Aztán valaki mintha ablaküveget kapargatott volna. Úgy hallatszott oldalról jön a hang. Arra fordultam, és az ablak mögött ott volt ő. A polip! Mr. Octopus! De hisz itt tudom ki lakik. Ez itt a 66-os számú ház, ki is lakik itt. Hát persze az öreg Pölösiék. Újra az ablakra néztem. Pölösiné állt ott és az ablakot mosta. Már megint hallucinálok. Gyorsabbra vettem az iramot, hogy minél hamarabb itthon legyek. Már szinte rohantam, és közbe hátam mögül a cuppogós zajt hallottam. Nem mertem hátra nézni. Valahol legbelül tudtam, hogy hülyeség, hisz nincs ott senki. De a cuppogást tisztán hallottam. Már csak pár méter választott el a bejárati kapunktól. Gyorsítottam, és útközben előkaptam a kulcscsomómat. Odaérve a zárba tettem és elfordítottam. A cuppogást egyre közelebbről hallottam. Lenyomtam a kilincset, és nyitni akartam az ajtót, de az a *** a meleg miatt megszorult egy kicsit. Elkezdtem befelé tolni, a hang egyre közelebb volt, mintha a nyomomba lett volna. Bent voltam bevágtam az ajtót. Fellélegeztem, ma már másodszorra. Az otthon közelsége megnyugtatott, habár ha üldöznek, akkor az üldözi könnyedén átnyúlhatott volna a kerítés rácsain és magához ránthatott volna. Hátrafordultam és persze senki nem volt ott, majd egy halk kacajt hallottam. Mintha nem e világi lett volna. Majd csend, legalábbis a hang eltűnt, csak a megszokott hangokat hallottam. Úgy éreztem vége. Megnyugodtam, légzésem és a szívverésem visszaállt a szokásos állapotba. Ha lehet még fáradtabb voltam, mint tesi óra után, de ez nem is csoda, mert hazáig szaladtam. Meg is izzadtam rendesen. De a lényeg hogy már vége. Se cuppogás, se kaparászás, se kacaj. Végre. Juhé! Bementem a házba, és itt már minden rendbe volt. Anya valami kaját főzött, Apa közben beszélgetett vele, a bátyám pedig a 666-ot hallgatta. Szóval jó öreg napló ennyi lett volna ez a történet. Amiről már magam se tudom, hogy mi is valójában. Hallucináció, vagy valóság! A kettő között lehet, mert a buszon biztos láttam Oc

2010.07.04. 21:10 zsofi

Jázmin meg Robi békésen ültek a fa altt. Jázmin elkezdte kigombolni Robi ingét, nem is figyelve arra a beteg bolond gyilkosra aki csak arra várt, hogy a fiatalok egy csendesebb helyre mennyenek. Nyálcsorgatva állt a fa tövébenn és nem is kellett soká várnia. A fiatalok ugyanis bementek egy régi kisértett tanyára. - Tökéletes - gondolta. A fiatalok a kanapéra telepedtek nem látva a gyilkost aki a lépcsőn üldögélt. Robi megérzett valami hidegett a nyakán de nem vette figyelembe. Jázmin viszont rémülten sikított fel mikor meglátta Robi fejetlen testét. A gyilkos megint elbújt majd a sikoltozó lányt vette célba. Mögé osont, de nem volt elég gyors. Jázmin egy hirtelen mozdulattal leütötte és elbújt a szekrény alá. A gyilkos kéjes mosolyoal közelített a lány felé és kihúzta. - Szeretsz? - kérdezte - Igen. - hazudta alány Hamarosan megérezte a kés pengéjét ahogy nyakára simul. A gyilkos a két fiatal holttestét egymás mellé rakta majd mosolyogva  motyogta: - Ha igazán szeretitek egymást akkor a halálon át is szeretn fogjátok egymást. AZ ŐRÜLT MÉG MA IS ÉL ÉS CSAK ARRA VÁR, HOGY EGY ÚJABB SZERELMES PÁRT TALÁLJON!

2010.07.04. 10:45 zsofi

EGY EMBER EGYEDÜL ÉL A HÁZÁBA. KÉSŐRE JÁR HÁT LEFEKSZIK ALUDNI, EGYSZER CSAK MAGHALJA:_ - VAN PIROS CERUZÁD? A FÉRFI AZT GONDOLJA CSAK ÁLMODJA AZ EGÉSZET EZÉRT VISSZA ALSZIK, DE MEGINT MEGHALJA. - vAN PIROS CERUZÁD? MOSTMÁR FÖLKEL ÉS MEGINT MEGHALJA. - vAN PIROS CERUZÁD? ELKEZD JÁRKÁLNI. - VAN PIROS CERUZÁD? ELKEZD SZALADNI - VAN PIROS CERUZÁD? KIUGRIK AZ ABLAKON. VAN PIROS CERUZÁD? MIKÖZBEN ZUHAN MEGHALJA. MERT HA NINCS ADOK!

2010.07.02. 10:42 Norsy

valszeg azért, mert nem írod be az ellenőrző kódot... ha nem, akkor passz.... 2010.07.01 14:16 Alexandra300 „xd jó az oldal mért nem jeleníti meg a bejegyzésem?”

[281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]