[281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
köszi, igyekszem:). violator2009@windowslive.com |
nagyon fasza tesó..grat..szeretném elkérni a mail cimed,h elküldjem a ''Vérfarkas legendája'' c. történetemet,és h szólj hozzá..
|
(mégse lesznek benne [...]jelek. Hülyeség. Ez a végelges verzió, már írom a II. fejezetet. Mégse lesz valami csavaros, de már megvan a full történet, csak le kell írnom. Néhány fejezet elé be fogok nyomni egy idézetet nem csak Lovecraft-tól:-)
IDÉZŐK
I.
"Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés."(H. P. LoveCraft)
A szél úgy üvöltött, akár a kölykét vesztett anyafarkas. A lángoknyelvek egyre magasabbra csaptak szüntelen. A levegő izzott, a ruháját teljesen elemésztették a lángok, de ő csak egy helyben ült a padon és bámult előre. A múlt képei rajzolódtak ki a lángokban, a fájdalommal telített kiáltások...mosolyra mozdultak felrepedezett ajkai. Élvezte, ahogy a tűz végighalad rajta, végigcirógatja a karjait, a lábait, teste minden egyes porcikáját. És érezte az égett vér émelyítő illatát, mélyen magába szívta. "Bárcsak örökké tartana".
Hirtelen egy finom női kéz érintette meg a vállát hátulról. Hirtelen szertefoszlott a tűz, körötte a pszichiátria intézet belső kertrésze volt látható. Vihar készülődött, bár a nap fénye még így is erőteljesen hasította át a felgyülemlett viharfelhőket. Mennydörgött. Az eső elkezdett csepegni. Még mindig ott ült a fapadon. Testén durva égési sérülések, karjai könyékig gipszbe tekerve. Végignézett magán.
-Ideje bemennünk.-szólt a nővér.
.
Egy kisebb szobába kísérte egy idősebb nővér és egy másik orvos. A világoskék, repedezett falak tökéletesen tükrözték az épület életkorát. Nem épp egy mai intézmény és a felújítást is szemmel láthatóan hanyagolták, ez már az ódon világoskék folyosók depresszív hangulatából is kivehető volt, sehol egy ablak, ráadásul még a különböző szobákból kihallatszó őrültek felszínre törő rohamai, nevetései is tovább fokozták a kórház amugysem éppen napfényes hangulatát. A szoba közepén egyetlen kisebb faasztal állt és a szoba egyik sarkában feltehetően újonna felszerelt ultramodern biztonsági kamera. Nem egy olcsó darab. Az asztal egyik felén egy fehér ingben feszítő 56 év körüli szemüveges fószer ült, amolyan fegyelmet parancsoló, szigoró tekintettel nézett betege felé. Bár inkább egyfajta delikvensnek tűnt a szemében. A két kísérő leültette a lányt az asztal másik felére, majd távoztak. Egyedül volt a dilidokival.
A doki egy magnetofont helyezett az asztalra, majd rövid 2-3 perces hallgatás után megszólalt.
-Hogy vagy?
A lány nem felelt. Lehajtott fejjel ült, tekintetét az asztal egy pontjára szegezte. Válig érő vörösesbarna haja arcába lógott. Kezei tehetetlenül csügtek le a székről. Egy halott benyomását keltette, bár lassú ritmusos lélegzése mindezt megcáfolta. Az orvos felsóhajtott. Széke mellett lévő fekete aktatáskájából elővett egy aktát és felcsapta. Kb. fél percig nézegette, majd egy bizonyos oldalnál kinyitva a lány elé tolta.
- Mit gondolsz erről?-kérdezte az orvos kissé eltúlzott nyugalommal. A páciens továbbra is egy szobor benyomását keltette. A dilidoki ismét megszólalt:
- Mi jár ilyenkor a fejedben? "Vajon kijutok valaha, vajon megbocsátható az, amit tettem?"
A doki hátradőlt székében, majd megvető, undorodó hangon tette hozzá:
- Ta szánalmas rühes kurva. Itt fogsz megrohadni.
A lány nehezen tudta csak megemelni szétégett jobb karját, és az aktára fektetni tenyerét. A kötés hirtelen elkezdett átázni, kis idő múlva az egész élénk vörös színben úszott. A szobában pislogni kezdett a fény, majd teljesen kialudt. A sötétben egy erőteljes férfikiáltás hangzott föl, majd egy halk suttogó női hang:
Deus mortuus.
|
Szövegbe szándékosan van [...] jel. Egy nevet takar, amit nem akarok megosztani előre, sajátos hülye stílusom:P Csavaros sztorit tervezek:D |
Nos, első fejezet viszonylag rövid lett. Lehet, hogy egy kicsit késni fogok a többivel, mert mégse egyesével teszem föl. Még nem tudom, hogyan oldom meg, de elképzelhető, hogy majd egyszerre lököm be az egészet. |
IDÉZŐK
I. fejezet
"Az emberiség legősibb és legerősebb érzése a félelem, a legősibb és legerősebb félelem pedig az ismeretlentől való rettegés."(H. P. LoveCraft)
A szél úgy üvöltött, akár a kölykét vesztett anyafarkas. A lángoknyelvek egyre magasabbra csaptak szüntelen. A levegő izzott, a ruháját teljesen elemésztették a lángok, de ő csak egy helyben ült a padon és bámult előre. A múlt képei rajzolódtak ki a lángokban, a fájdalommal telített kiáltások...mosolyra mozdultak felrepedezett ajkai. Élvezte, ahogy a tűz végighalad rajta, végigcirógatja a karjait, a lábait, teste minden egyes porcikáját. És érezte az égett vér émelyítő illatát, mélyen magába szívta. "Bárcsak örökké tartana".
Hirtelen egy finom női kéz érintette meg a vállát hátulról. Hirtelen szertefoszlott a tűz, körötte a pszichiátria intézet belső kertrésze volt látható. Vihar készülődött, bár a nap fénye még így is erőteljesen hasította át a felgyülemlett viharfelhőket. Mennydörgött. Az eső elkezdett csepegni. Még mindig ott ült a fapadon. Testén durva égési sérülések, karjai könyékig gipszbe tekerve. Végignézett magán.
-Ideje bemennünk.-szólt a nővér.
.
Egy kisebb szobába kísérte egy idősebb nővér és egy másik orvos. A világoskék, repedezett falak tökéletesen tükrözték az épület életkorát. Nem épp egy mai intézmény és a felújítást is szemmel láthatóan hanyagolták, ez már az ódon világoskék folyosók depresszív hangulatából is kivehető volt, sehol egy ablak, ráadásul még a különböző szobákból kihallatszó őrültek felszínre törő rohamai, nevetései is tovább fokozták a kórház amugysem éppen napfényes hangulatát. A szoba közepén egyetlen kisebb faasztal állt és a szoba egyik sarkában feltehetően újonna felszerelt ultramodern biztonsági kamera. Nem egy olcsó darab. Az asztal egyik felén egy fehér ingben feszítő 56 év körüli szemüveges fószer ült, amolyan fegyelmet parancsoló, szigoró tekintettel nézett betege felé. Bár inkább egyfajta delikvensnek tűnt a szemében. A két kísérő leültette a lányt az asztal másik felére, majd távoztak. Egyedül volt a dilidokival.
A doki egy magnetofont helyezett az asztalra, majd rövid 2-3 perces hallgatás után megszólalt.
-Hogy vagy[...]?
A lány nem felelt. Lehajtott fejjel ült, tekintetét az asztal egy pontjára szegezte. Válig érő vörösesbarna haja arcába lógott. Kezei tehetetlenül csügtek le a székről. Egy halott benyomását keltette, bár lassú ritmusos lélegzése mindezt megcáfolta. Az orvos felsóhajtott. Széke mellett lévő fekete aktatáskájából elővett egy aktát és felcsapta. Kb. fél percig nézegette, majd egy bizonyos oldalnál kinyitva a lány elé tolta.
- Mit gondolsz erről?-kérdezte az orvos kissé eltúlzott nyugalommal. A páciens továbbra is egy szobor benyomását keltette. A dilidoki ismét megszólalt:
- Mi jár ilyenkor a fejedben? "Vajon kijutok valaha, vajon megbocsátható az, amit tettem?"
A doki hátradőlt székében, majd megvető, undorodó hangon tette hozzá:
- Ta szánalmas rühes kurva. Itt fogsz megrohadni.
A lány nehezen tudta csak megemelni szétégett jobb karját, és az aktára fektetni tenyerét. A kötés hirtelen elkezdett átázni, kis idő múlva az egész élénk vörös színben úszott. A szobában pislogni kezdett a fény, majd teljesen kialudt. A sötétben egy erőteljes férfikiáltás hangzott föl, majd egy halk suttogó női hang:
Deus mortuus.
|
ja..
én is hülyeségből elkezdtem irni egy kis sztorit,az a címe,hogy a vérfarkas legendája,és kijött 5 lapba.. |
én se rögtön írom le az egészet, nekem ez idő. De már elkezdtemm, csak szerintem hoszabb lesz, mint gondoltam. Az ember valamit rövidre akar fogni, aztán akaratlanul legyűr kb 10 oldalt :-B |
engem érdekel..
ez igaz..és az is igaz,hogy itt kárpátalján volt egy 65-70 év körüli ember,aki megölt kb 100 embert..de egyiknél sem jöttek rá,h ő volt...30 éves korában kezdte el a gyilkolást,és 70 évesen kapták el..
ennek az a története,hogy a 2.világháborúban a németek kurgatták az erdőben,és ott beleesett egy olyan gödörbe,amely tele volt hullákkal..egy hétig volt a gödörben,és ott annyira bekattant,hogy elkezdte irtani az embereket..
amugy én is össze akarok dobni egy novellát...csak még gondolkodom egy picit.. |
Nekiálltam egy novellának "Idézők" néven. Nem lesz túl hosszú, viszont felosztom pár fejezetre. Ez egy kidolgozottabb lesz, mint az eddigi itteni történeteim. Ezek hirtelen jöttek és össze lettek csapva. De kb. 3 órája kiagyaltam egy pöpec sztorit és azóta formálgatom a fejemben. Holnap állok neki az 1. fejezetnek, de igazából novellaíró versenyre szánom. Érdekel itt valakit? Mert akkor fellököm majd fejezetenként. |
Énis íirok egy igaztörténetet..(ha az)
Osztálytársam mesélte a napokban hogy hallot egy olyasmit hogy ukrajnába az egyik csávó összeveszet a barátnöjével.A csávó kiugrott a 6-ról mikor földetért semmi baja felment a 6-ra leugrott megint, és megint túlélte.Amikor a mentősök vitték a kórházba a mentőkocsiban halt meg:)szerintem ez furcsa és picit viccesis:) |
ez egy igaz történet angliából(2008)...
Egy gyönyörű nőt elhagy a barátja..depresziós lesz..elhatározza,hogy leugrik a közeli hidról..a híd üres..egy lélek sincs rajta,csak elvétve egy-egy autó megy végig..éjfél tájt elhatároza,hogy mostmár beleugrik,DE!megjeleink egy középkoru nő,régi ruhába öltözve,olyan 40-50-es évekbelibe..rászedi a fiatal lányt,hogy ne tegye..a lány hazamegy,és az interneten utánnakeres a hidnak a nevére,és azok nevére,akik ott haltak meg..talál egy női nevet..és egy képet..amikor megnyitja a képet,majdnem elájul..az a nő volt az,aki őt visszatartotta a vizbeugrástól..és ő 1943-ban ugrott le ugyanarról a hidról... |
jaja, mintha egy kicsit elvetném a sulykot de még csak most kezdek belejönni, nem rég kezdtem ide írkálni sztorikat:D |
már boccs hogy beleszólok de ez betegegy
történet:D |
Ez a történet a változatosság kedvéért szóljon egy 31 éves nőről, aki 1945-ben élt, a férje akkor épp távol tőle írtotta a japánokat a zsungel mélyén. Háborús veteránnak számított ez a férfi, ezernyi kitüntetés, nem sok választotta el attól, hogy ezredes váljék belőle. Persze ezt nem mindenki élheti meg. Az asszony levelet kapott, amiben férje halálhírét közölték, azonnyomban zokogásban tört ki. Napokig nem tudott aludni, médiumokhoz járt, gyakorlatilag teljesen beleőrült férje elvesztésébe. A szomszédai kis idő elteltével arra lettek figyelmesek, hogy az asszony napok óta nem hagyta el a házát. Különösnek tartották a dolgot. A közelmultban tűnt el egy huszonéves egyetemista srác is, így hát a falubeliek fele azt kezdte pletykálni, hogy köze lehet hozzá, a másik fele, hogy meghalt az asszony, csak még senki sem mert rányitni, persze akadtak olyanok is akik nagy ívben szartak az egészre. Kb 2 hét elteltével az asszony előbújt a házból, de mintha kicserélték volna. Vidám volt, tele volt élettel, nem lehetett ráismerni. Egy nap amikor távol volt otthonról, a postás járt épp a háza felé. Levelet hozott neki, de amikor az ajtó előtt állt, különös hangra lett figyelmes. Valaki bekötött szájjal próbált ordítani, mint állat, de még így is elég jól lehetett hallani, mivel hogy elég jó füle volt postás haverunknak. Na szóval elkezdett érdeklődni a szomszédoknál, ők is átmentek az ajtó elé, kis idő mulva a fél utca ott rostokolt a ház előtt. Két kigyurtabb 40 év körüli fazon zúzta be az ajtót és lehuztak a pincébe, mivelhogy onnan jöttek a hangok. Egy levetkőztetett srácot találtak lent megkötözve, akinek az arca kísértetiesen hasonlított az asszony háborúban elesett férjére. Nem csoda, hiszen az is volt. De mégsem az asszony férje, hanem a napokkal ezelőtt eltűnt srác, akinek a saját arca helyére a halott férjé volt varrva tökéletes pontossággal. Bár az asszony nem volt sebész, sose dolgozott kórházba, mégis tökéleteset alkotott. Kiderült, hogy férje halála után hozzájutott pár ilyen műtéttel kapcsolatos könyvhöz, és többé kevésbé azok szerint hajtotta ezt végre. A kiérkezett szakértők szinte már betegesen gyönyörködtek a műtétben, és egymástól kérdezgették, hogyan élte túl? Kórházi felszerelés nélkül? basszus. Az asszony épp hazaért és egyenesen a rendőrök markába futott, de attól a pillanattól fogva soha többé nem ejtett ki egy szót se a száján. A kihantolt férj testét nem találták. Hamarosan kiderült, ahogy az arcátültetésen átesett srác napokig tartó sokkos állapotot követően múlva közölte: A holtat neki kellett megennie, mert az asszony ezzel azt hitte, hogy az arc mellé a lelket is visszatudja rántani a túlvilágról. Vége.

|
Mentél már át téli havas estén, amikor leszáll a tej köd falusi temetőnek olyan részén, ami teli van bozótokkal?
Nem egy rossz feeling. 
A Fagyos hó ropog a lábad alatt, vak sötét van, de a holdfényben látod a havat és az egyenetlenségeket közvetlenül a lábad előtt, de messzebb semmit. Tudod merre kell menni, de még igy sem vagy nyugodt.
És akkor megcsörrennek a száraz bodzabokor ágai, egymáshoz csapódnak, hallod ahogy a gyenge lomb törik minden irányba. Te nem látsz semmit a ködben csak nagyjából be tudod határolni honnan jön a zaj. Majd szárnycsapkodás, s tovarepül (valószinüleg) a fácán, amely a bokor aljában telepedett le éjszakára.
Vagy lehet, hogy egy elkárhozott lélek kapott bebocsátást a pokolba?
Soha többé nem röviditettem arra az utam. |
Nem vagyok Pesti, csak Pestre járok felnőttképzésre meg melózni:D |
RigorMortis te pesti vagy? :D ne basz:D dettó |
Símán Scarflow! Szerintem fogok is írni egyet, csak még neki kell készülnöm:D |
illetve jobbra van a Fekete-Fejér mágiás dolog:P Bocs, tök fáradt vagyok már ehhez:D |
[281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]
|